Ágoston Imre vagyok, 1980.07.22-én születtem Debrecenben. Családommal a Kerekestelepen élek.
2000-ben ismertem meg Istent, és mondtam igent az Ő szeretetére, hívására. Azóta is tapasztaljuk az Ő
meg nem érdemelt szeretetét, vezetését, és iránymutatását. De amikor szükség van rá, nem vonja meg szeretetében a dorgálást sem. Így nevel minket, mint szülő a gyermekét. Isten egy csodálatos feleséggel, Mártival és két nagyszerű gyermekkel, Viktorral (19), és Dorottyával (11) ajándékozott meg. 27 év Áramszolgáltatónál töltött időt követően új munkahelyen, egy villamos ipari tervező cégnél dolgozok. 2007 óta vagyunk a Csapókerti Gyülekezet tagjai. Feleségem is itt szolgál, és dolgozik a Református Szeretetszolgálat zászlaja alatt.
A presbiteri tisztségemet 2012 óta töltöm be, és az építési és műszaki csoport tagjaként szeretnék szolgálni Istennek azzal a képességgel és hivatással, amit Tőle kaptam, de mindinkább az Ő szavára figyelve dönteni és cselekedni. „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.” (Zsolt 103,10-12)
Bányai Mária
1948-ban születtem Debrecenbe, egy 6 gyermekes család első gyermekeként. Aktív éveimben nyomdában, mint könyvkötő dolgoztam. Szüleim római katolikusok voltak. Isten 1970-ben két hívő munkatárson keresztül vezetett a Csapókerti Gyülekezetbe, ahol akkor Kiss Anti bácsi volt a lelkipásztor. Isten rajta keresztül szólított meg, így igent mondtam az Ő hívó szavára, felismerve bűnös voltom, elfogadtam Jézus Krisztust személyes megváltómnak. Legyen ezért hála és dicsősség az Úrnak. Így az én reformációm kétszeres, katolikusból református, majd Isten újjászületett gyermeke. Bár a reformációnak jelen kell lenni egész életünkben, hisz naponként meg kell újuljunk, csak így tudunk megmaradni a keskeny úton. Amikor felkérést kaptam a jelölésre, alkalmatlanságom és egyéb kifogások jöttek, de Isten kezébe tettem és nemsokára a választ is megkaptam. Egy napi áhítatos könyvet olvasva ez volt a cím: MONDJ IGENT Az ige: Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2Timóteus 1:7) A Bibliában is találunk példát a kifogásokra. Mózes arra hivatkozott, hogy nem a szavak embere (2 Móz. 4:10). Gedeon fiatalságára (Bír. 6:15). Isten nem azt nézi, alkalmas vagyok-e, mert Ő tud alkalmassá tenni, és ha elhív egy szolgálatra meg is teszi. A jelölést köszönöm, és Istenre bízom a választási döntést.
Benedek Barna vagyok, boldog házasságban élek és két gyönyörű gyermekkel ajándékozott meg bennünket az ÚR. A Csapókerti Általános Iskolában testnevelő tanárként, a Debreceni Sportiskolában labdarúgó edzőként dolgozom.
2013-ban tértem meg az Úrhoz, aki egy nagy mélységből szólított meg és fogadott gyermekévé. Ettől a pillanattól kezdve megváltozott az életem és a személyiségem is. Már nem a világi dolgok lettek számomra a fontosak, hanem a Mindenható Isten akarata. Csodálatos megtapasztalni a mindennapokban, hogy mennyire figyel és vigyáz ránk az élet minden területén (örömben, szomorúságban, gyászban, fontos döntésekben). Így vezetett ebbe a gyülekezetbe is, ahol az első pillanattól otthon éreztük magunkat.
Meglepődtem, amikor az előző presbiter választáson az én nevem is felvetődött, de ezt is rábízva az Úrra, örömmel szolgálok presbiterként a gyülekezetbe. Presbiteri szolgálatom kezdetén egy kis félelem volt bennem, hogy alkalmas vagyok-e erre a feladatra, de az Úr alkalmassá tett. Érdekes számomra bele látni a gyülekezet belső életében, fontos döntésekbe részt venni, de nagyon jó megtapasztalni, hogy hívő presbiter testvérekkel vett körül a Mindenható, és a döntéseinkben az Ő szava a perdöntő. Pedagógusként nagyon fontosak számomra a gyerekek, ezért a mindennapokban is törekszem arra, hogy valamit tudjak megmutatni a mindenható Istenből. A gyülekezetben az ovis csoportnak tartunk a feleségemmel gyermek Istentiszteletet, valamint az Ifjúsági Bibliaórán is szoktam alkalmakat tartani. Fontosnak tartom, hogy ebben a fura világban, -ahol nagyon sok hatás, inger, kísértés éri a gyerekeinket,- ismerjék meg az igaz, helyes utat, amely megtudja változtatni az életüket. Nagyon hálás vagyok, hogy sok gyereket vezet elém az Úr, de olyan jó megtapasztalni, hogy a szavakat a számba is Ő formálja, hogy érthető legyen mindenki számára.
„Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek. Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4,20-23)
Bodnár Eszter
Debrecenben születtem 1983-ban. Gyerekkoromban sokat hallottam az Úrról, de családunk református
hitét nem gyakorolta. Az Úrral való kapcsolatom huszonévesként kezdődött és konfirmációval folytatódott 2008-ban Tiszanánán, ahol sokszor nyaraltam szüleimmel. Ezután gyülekezetet kerestem Debrecenben, így találtam rá 2009-ben a mi egyházközségünkre. Szerettem volna jobban megismerni a Bibliát és egyházunkat, ezért beiratkoztam a Debreceni Református Hittudományi Egyetem minor szakára és teológiát hallgattam, majd az egyetemet megszeretve maradtam mesterképzésen. Pasztorális tanácsadás szakon végeztem 2012-ben. Önkéntes fordítója vagyok a Napi remény blognak, ahol naponta jelennek meg Rick Warren, amerikai baptista lelkész áhítatai. Gyülekezetünkben szolgáltam a kórusban és a fiatalok között. Jelenleg a presbitérium jegyzőkönyvvezetője vagyok, mely szolgálatot nagy örömmel végzem.
„Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én erősségem te vagy, oh Isten,
mindörökké.” (Zsolt 73,26)
Bulyáki László vagyok, 1961.05.27-én születtem Mátészalkán. Nagyecseden nevelkedtem nővéremmel, itt is konfirmáltam 1974-ben. Édesapám hosszú időn keresztül presbiter volt Nagyecseden.1980-ban nősültem, házasságomat az Úr két gyermekkel áldotta meg: Lacival és Mónikával, és az Úr 5 gyönyörű unokával ajándékozott meg, akik mindannyian a Csapókerti gyülekezetben lettek megkeresztelve. 23 éve élünk Csapókertben, ezt megelőzően családommal a Széchenyi kerti gyülekezet aktív tagja voltunk évtizedeken keresztül, rövid ideig presbiterként is szolgáltam ott a költözésünk előtt. Örömmel próbálok eleget tenni minden feladatnak, amire az Úr hív.
Földesi Viktor vagyok 1959-ben születtem, imádságos nagyszülők és alkalmi keresztyén szülők gyermekeként. Gyermekkoromat Biharugrán töltöttem, szép emlékeim maradtak a gyermekkoromból. Békéscsabán tanultam tovább Közlekedés Gépészeti Szakközépiskolában. Érettségi után Budapesten és Debrecenben is dolgoztam, de végül Biharugrán telepedtem le. Felnőtt éveimet itt éltem, itt házasodtam, itt születtek a gyerekeim Andrea és Zsolt. Ma már nekik is gyerekeik vannak, ezt kicsit bizonytalanul írom ugyanis Zsolt fiamék is babát várnak, mire ezt levelet olvassák Isten kegyelméből Ábel unokám is megszületik, Annát és Barnát a gyülekezet többsége, legalább látásból ismeri. Itt jegyezném meg milyen csodálattal tapasztalom, kis unokám felnőtteket meghazudtoló Istenhez való kötődését és a róla való bizonyságtételét. Ez igen nagy büszkeséggel tölt el. 2018-ban nagy törés, próbatétel tört a családomra, feleségem, hosszú tusakodás és szenvedés után megtért a Teremtőjéhez. A tragédia után rengeteg kérdőjel és felkiáltójel maradt bennem, nem volt maradásom a sok régi közös emlékkel. Felégettem magam mögött mindent, elköltöztem Biharugráról, Debrecenbe az unokáim után. Itt élek négy éve, keresve hátralévő életem ösvényét.
Hitéletemről: "Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." Testi erőtől duzzadva, földi javakkal ellátva, önbizalommal és magabiztossággal telve átfér-e az ember a szoros kapun? Egy kiló kilencven dekával születtem, testemben tövissekkel, kegyelemből, Isten terve szerint. Fiatalon nagyapám kezét fogva jártam templomba, de ez semmilyen nyomot nem hagyott bennem. Fiatal tinédzser koromban kaptam az első jeleket, hogy Isten az életemet a kezébe vette, kaptam tőle egy akkor gyógyíthatatlannak tartott betegséget. Ez egy tizenhét éves gyereket földig aláz, de Isten tudta, hogy akkor arra volt szükségem. Ma már tudom, hogy Isten ezen a gyógyíthatatlannak tartott betegségen keresztül dicsőítette meg magát számomra mikor meggyógyított. Családalapításom után is csak alkalmi templombajárok voltunk. Gyerekeink születése után, közelebbi kapcsolatba kerültünk a lelkipásztorral, egyre sűrűbben jártunk templomba, de még mindig a világ javait hajszolva, az erkölcsi normákat félreállítva éltem az életem. Az igazi áttörés az új lelkipásztor hozta el, aki szerénységével, alázatával, belopta a szívembe magát. Baráti kapcsolatba kerültünk. A Szentlélek egyre komolyabban munkálkodott bennem, vágyakoztam az Atya kebelére a disznók vályújától. Mikor már aludni sem tudtam, egy éjszaka leborultam Jézus lábai elé és kértem a segítségét, hogy változtasson meg és vonjon magához. Másnap reggel új emberként ébredtem, olyan maradandó élmény hagyott bennem, hogy a mai napig ebből az átváltozási élményből újul meg a meglankadt hitem. "Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek." Egyre mélyebbre ástam magam a Biblia tanításaiba, egyre többet akartam tudni az Isten mindenható hatalmáról. Egyre több feladatot vállaltam a gyülekezet életében, bár magam mindig alkalmatlannak és méltatlannak tartottam e nemes feladatok ellátására. Megválasztottak presbiternek, 23 évig voltam presbiter, ezen belül 16 évig gondnok. Szépen épült és szépült a gyülekezet, az Istennek mindig gondja volt ránk. Jelenlegi hitéletem most elég mélyponton van, de talán Isten ezzel a jelöléssel akar felrázni és szolgálatába állítani. Itt köszönöm meg azoknak a testvéreknek a jelölést és a bizalmat.
"Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé." (Zsolt 100,2)
Földi Balázs
1977 januárjában születtem Debrecenben egy 2 gyermekes, nem hívő család második gyermekeként. Általános és középiskolai tanulmányaimat is itt végeztem.
2004-ben ismertem meg társam Krisztinát, akivel boldog házasságban élünk együtt 19 éve. Az Úr kettő gyermekkel Áldott meg bennünket.
2010-ben jártam először a csapókerti gyülekezetben, gyermekem Viktória keresztelése kapcsán.
2015-ben költöztünk a csapókertbe, azóta aktív tagjai igyekszünk lenni a gyülekezetnek, mely szeretettel fogadott bennünket.
2015 júliusában született Péter fiunk, az ő keresztelése kapcsán kaptam meghívást Lakatos Zoltán lelkipásztorunktól. Ennek hatására konfirmáltam le, keresztelkedtem meg, csodálatos élményekkel gazdagodtam. Élő hitre és testvérekre leltem a közösségben.
Úgy érzem, Istentől kapott talentumaimat az Ő szolgálatára és dicsőségére kell fordítanom (építőipari és műszaki ismeretek).
„Szolgáljatok az Úrnak örömmel…” (Zsolt 100,2)
Gombár Ferenc vagyok, 1950. április 15-én születtem Kolozsvár mellett, Bodonkúton (Budai Nagy Antal szülőfaluja). Szüleim templomba járó emberek voltak. 1964-ben konfirmáltam. Volt már presbiteri tisztségem Kolozsváron. Tanulni szerettem, de a téeszesítés alkalmával anyagilag a szüleimet tönkretették és nem bírták fizetni az iskolai bentlakást. Így kénytelen voltam a kemény munkát választani. Én is eljártam istentiszteletre, de az utóbbi években olvasva a Bibliát, éreztem egy jobb elmélyülést a hitben.
Mindig szerettem tevékenykedni a feleségemmel együtt a közösség alkotásában, a felebarátaink megsegítésében, meg ahol szükség volt rá. Optimista létemre mindig bizakodó voltam, hogy kemény munkával, Isten segítségével célhoz érünk. Ezt a bizakodást alátámasztja többek között az az ige, hogy : "Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el." (Ézs 40,31)
Hajdu Gyuláné Rozika vagyok, 1957-ben születtem. 8 éve özvegy vagyok, házasságomban három gyermek született. 25 éve járok ebbe a gyülekezetbe és befogadtam az Urat, mint megváltómat. 2006-tól presbiterként a templomajtóban a testvérek fogadása volt a szolgálatom. Pár év után a férjem betegsége és ápolása miatt le kellett mondanom. Azóta is sok kemény próbatétel volt az életemben, amiben megsegített az Úr és erőt ad minden helyzetben. A testvérek között jól érzem magam, örömmel vállalnám ismét ezt a szolgálatot, de legyen meg az Úr akarata.
„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy az Istenem! A te jó lelked vezessen engem az egyenes úton!” (Zsolt 143,10)
Kiss Attiláné Király Gabriella vagyok, 1946. október 31-én születtem. Nyugdíjas vagyok. Az én reformációm születésem napjával elkezdődött. A boldog gyermek évek után jött néhány év az ifjúság kihívásaival, buktatóival, nehézségeivel. Akkor még nem tudtam, hogy van egy kiváltképpen való út, amely mindenki számára elérhető. Azonban Isten kegyelme és kimondhatatlan szeretete elvezetett a kereszthez, ahol megláthattam bűneimet, nyomorúságaimat és elveszett voltomat, de egyben a szabadulás lehetőségét is akkor ha elfogadom, hogy Jézus Krisztus értem is adta az életét. Egy énekíró így fogalmazta meg:
"Azóta véle járok, szívem csak néki él.
Csodás lényét megértem Szentlelke fényinél,
Örök éltem sem lesz elég
Zengnem az Ő dícséretét.
Kéz amely kerestél, szív amely szerettél,
Vér mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva légyetek."
Megpróbáltam ezen az úton járni, és szeretném ezután is Őt dicsérni, magasztalni és szolgálni.
Kocsis Sándorné
1953-ban születtem Nyírgyulajban. Tanulmányaim befejeztével pedagógusként dolgoztam nyugdíjba vonulásomig, 27 éven át a Csapókerti Általános Iskolában tanítottam.
1978-ban közöttem házasságot, két leánygyermekünk született, leányainkon keresztül három unokával ajándékozott meg az ÚR.
Már gyerekkoromban megismertették velem az Urat, szüleim és lelkészünk tanítottak imádkozni. A gyerekeknek tartott hittanórákon nagyon sok református éneket megtanultam, a lelkészünk által készített „bibliaolvasó”t követve ismerkedtem a bibliával. Kétéves előkészítő után tizennégy évesen konfirmáltam. Sok éven át a nyírgyulaji gyülekezet tagja voltam, majd csapókertbe költözésünk után 1985-től kerültem a csapókerti templom közösségébe.
2000-ben választottak be a templom presbitériumába, 2003-tól kezdve lettem a gyülekezet gondnoka. Igyekeztem a templomi közösség életébe egyre aktívabban bekapcsolódni. A hitem egyre inkább mélyült, az ÚR igen figyelte, szervezte életemet. Az ÚR elhívását érezve kívánom továbbra is folytatni eddigi szolgálatomat.
Kompár Ferencné vagyok, 76 évvel ezelőtt születtem Debrecenben, de Hajdúsámsonban neveltek felnőtté drága szüleim. Egyszerű földet munkáló, és annak hasznából élő család voltunk. Két testvéremmel együtt mi is részt vettünk a munkákban. Debrecenben kezdtem el dolgozni, 1964-től a Társadalombiztosítási Igazgatóság Nyugdíj Osztályára kerülve ismertem meg az emberek örömeit, bánatait, szükségeit. Itt dolgoztam 35 évet nyugdíjazásomig. Házasságomból két gyermekünk született, és Isten öt unokával is megajándékozott.
Református, templomba járó család voltunk. Édesanyám komoly hitélete, Biblia szeretete kapcsán korán megismertem és megszerettem az olvasását én is. Isten 13 évesen egy evangelizációs sorozaton szólított meg és munkált döntést az Úr Jézus Krisztushoz tartozásomra.
A 2000-es évek közepétől tagja lettem a Csapókerti Református Egyházközségnek, ahová örömmel és rendszeresen jártam. Váratlanul ért 2011 őszén az a megtiszteltetés, hogy presbiteri jelölést nyertem. Immár két cikluson keresztül adott Isten lehetőséget, hogy szolgálhattam Őt és szeretett gyülekezetemet.
Gyülekezetünknek sok szolgálati területe van. Úgy érzem, amit Isten rám bízott - kertészet, újabban a kirándulás szervezés - szeretettel és örömmel végzem Isten dicsőségére a közösségi lehetőségekkel együtt.
Dr. Lőcsey Lajosné
Hajdúnánáson születtem református családban, öten voltunk testvérek. Megkeresztelésemet követően itt is konfirmáltam. Iskoláimat az érettségivel bezárólag szintén Hajdúnánáson fejeztem be. Tanulmányaimat Debrecenben és Budapesten folytattam. Ezután az egészségügyben helyezkedtem el és később férjemmel közösen már a Debreceni Orvostudományi Egyetemen - az egészségügyi ellátásban- töltöttünk el közel negyven évet. Ebből két évet Jemenben - a családdal együtt - egy kórházban dolgoztunk. Két lányom és három unokám van. A szüleimtől örökölt református hitemet követtem és férjem földi életének végén Isten megszólított: "Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” /Ézs 41,10/. Az Úr elhívott, szolgálatba állított. 2014 óta vagyok a Csapókerti Gyülekezet tagja. Presbiterként szolgálok: Domboson, a gyermek táborokban, testvéreket látogatok. Olvasom a Bibliát, imádkozom, eljárok a bibliaórákra és részt veszek a közösségi szolgálatban. Hiszem és vallom, hogy presbiternek lenni hivatás. Hálás vagyok Istennek, hogy a kapott szeretetével, szolgálhatok dicsőségére, országa építésére, köszönöm, hogy fogja a kezemet, vezet. Igéje által szól hozzám: "Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el." /Ézs 40,31/ Legyen meg az Ő akarata: addig szolgáljak és ott ahová helyezett.
Potyók Áron
Rácz Laci bácsi nagytiszteletű lelkészünk hívott először a presbitériumi feladatra. Akkor még fiatalnak számítottam, és valóban sokat tanultam az akkori öregebb presbiter társainktól. Köztük is meg szeretném említeni Rápolthy Jenő bácsit – aki már sajnos nincs közöttünk-, aki jó gazdaként tekintett a gyülekezeti tulajdonra, és jó példát mutatott a feladatok megoldásában. Eddig 18 évet szolgáltam presbiterként. Az utóbbi ciklusban már második otthonomnak tekintettem a gyülekezetet.
Számomra nem kérdés Isten létezése. Nem kérdés Jézus valósága. Mégis nehezen tudok szóban mindezekről megnyilatkozni. Tapasztalatom, hogy minél többet olvasom a Bibliát, annál többet értek meg belőle. Persze egy jó igemagyarázat sokat segít. Ép ezért is tanácsolom mindenkinek, hogy legalább a vasárnapi alkalmakon rendszeresen vegyen részt.
Presbiternek lenni megtisztelő feladat. Megtisztelő, de egyben feladattal is jár! Időt és fáradtságot is kell áldozni erre a munkára, kinek-kinek adottsága szerint. Fontos az adottság figyelembevétele, mert egy jó presbitérium különböző adottságú emberek társasága esetén tudja a legtöbbet tenni a közösségért. Az eddigi 3x6 év presbitériuma így állt össze, és remélem kívülről is az látszik, hogy jól végeztük a munkánkat.
Az előzőekben említett egyéni adottságaink alapján célszerű megtalálni a helyünket a presbitérium munkáiban. Az én adottságaim a műszaki területen történő karbantartási és beruházási munkák végrehajtásban érvényesül a legjobban. Ennek megfelelően ezen munkákban szoktam inkább részt venni. Folyamatban lévő nagy beruházásunk a napelem rendszer telepítése és az ehhez kapcsolódó minél gazdaságosabb üzemeltetés megvalósítása. A napelemrendszerünk az üzembehelyezést követően a vártnak megfelelően teljesít, jelentősen csökkentve ezzel az energia felhasználásunk költségeit. Ezen a területen még sok a tennivaló, a cél a gyülekezettől kapott anyagi javak minél hatékonyabb felhasználása a gyülekezet épülésére, és a gyülekezeti életünk komfortosabbá tétele. Mindezekhez megvannak a terveink, reményeink szerint a közeljövőben ezeket a terveket Isten segítségével és a gyülekezet imádságos támogatásával sikerül majd megvalósítanunk.
Ez úton is hívok minden gyülekezeti tagot, hogy vegyen részt az új presbitérium feladatinak végrehajtásában, mert elkél a segítség a munkavégzések megvalósítása során. Mindezekről a templomi hirdetések során kap majd a gyülekezet bővebb információt. Legyetek mindannyian – ki-ki adottságainak megfelelően – aktív részesei a presbitérium feladatainak megvalósításában! Hívunk és várunk mindenkit!
Szabó Máté
Három gyermekes apa vagyok, és lassan hosszabb ideje járok a csapókerti gyülekezetbe, mint azt megelőzően 42 évvel ezelőtti születésemtől a szendrőibe, hosszúpályiba és homokkertibe együttvéve. Gyermekeink, akik mind itt keresztelkedtek már 16, 14 és 8 évesek. Egy nemzetközi építőipari vállalatnál dolgozom 15 éve, jelenleg egy nagyon innovatív munkakörben BIM mérnökként, mégis a gyermeknevelést tartom a legnehezebb feladatnak. A hitéletem leginkább személyes, a hosszú autóutak nagyszerű lehetőséget adnak a prédikációk hallgatására és imádkozásra, így nehezen tudom mindenek fontosságát átadni nekik. A két előző ciklusban már volt lehetőségem presbiterként szolgálni a gyülekezetben, főleg kézzel fogható teendők végzésében vagy szervezésében. Sokkal jobban szeretek elvégezni dolgokat, mint beszélni róluk, ezért is vagyok műszaki pályán. Időbeni lehetőségeimhez mérten ezt továbbra is folytatni kívánom, amitől teljesen független az, hogy újra bizalmat szavaznak-e nekem a testvérek vagy nem. A szolgálat az szolgálat nem függ címektől és titulusoktól, csakis elhívástól.
A nevem: Szegedi Kálmán. 1955-ben, egy kis Szabolcs-Szatmár megyei faluban születtem harmadik gyermekként. Szüleim istenfélő, templomba járó, református emberek voltak, rajtuk keresztül ismertem meg és szerettem meg Istent. De akkor még nem volt teljes és helyes istenismeretem.
Életem legfontosabb fordulópontja 22 éves koromban a megtérésem volt, amikor meghallottam a János 3,16-ot: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Megértettem, hogy Jézus Krisztus énértem is és helyettem is meghalt. Elvégezte bennem a megváltást, új életet ajándékozott nekem, és ráirányította a figyelmemet, hogy az addigi életemben Isten nélkül elért dolgok mind „kár és szemét”.
Hitéletem fejlődésében első helyen a Szentírás olvasása és tanulmányozása volt és ma is az. A gyülekezeti alkalmakon, bibliaórákon, csendesnapokon, csendesheteken való részvételek során megtanulhattam, mit is akar Isten az emberrel, velem, az életemmel: a szeretetet, a türelmet, az irgalmasságot gyakorolni minden ember felé, a békességet, a segítséget Őtőle kérni.
A szolgálatok alapja, amelyeket elvégzek, mindig a Szentlélek vezetése és az Istentől kapott bölcsesség, mert ezek által tudom, hogy a helyemen vagyok és Isten akaratát követem. A presbiteri szolgálatban is ezt a kettőt szeretném követni.
Dr. Tóth Anna vagyok, Nyíregyházán nőttem fel. Az Úr Jézust gimnazistaként ismertem meg Megváltómként. Hálás vagyok Istennek, hogy fiatal koromtól fogva őt követhetem, így sok vargabetűtől, tévúttól megóvott. Ő vezetett a pályaválasztás során, s a munkahely, lakhely keresésben is.
Debrecenbe az egyetemi tanulmányaim miatt jöttem 2003-ban, s azóta is itt élek. 2021-ben költöztem Csapókertbe, akkor lettem ennek a gyülekezetnek is a tagja. Egyedülálló vagyok, idős nagynénémmel élek együtt.
Hivatásomat tekintve: immár 14 éve tanítok matematikát és kémiát a debreceni Svetits Katolikus Gimnáziumban, valamint osztályfőnökként szolgálok 33 tizedikes fiatal között. Lehetőségem van a rám bízottakat az osztályközösségben Isten Igéjével táplálni a reggeli közös imádságokon, és imádságban hordozni őket. Osztályprogramokat szervezek, azok által is formálódik a lelkük, alakul a gondolkodásmódjuk, jó, ha minél többet tudunk egy közösségben együtt lenni. Nagy kihívás és kemény feladat, hogy mindeközben az Úrra tekintsek, ne az alkalmatlanságomra, s ne arra, hogy jelenleg mennyire eredménytelennek látszik ez a feladat. Isten majd elvégzi a megfelelő időben azt, amit elkezdett bennünk gyermekként. Noha ezt legtöbbször már nem láthatom, hittel viszont belekapaszkodom az Úr ígéretébe: „fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,58)
Gyermek- és ifjúsági munkában szolgálok a gyülekezetben is, s a Magyar Belmisszió Biatorbágy (MBB) alkalmain is. Ezen kívül Isten adott szolgálati feladatot ifjúsági videók készítésében, adminisztratív, szervezési dolgokban, informatikai területeken is. A hitem mellé tudományt is igyekeztem ragasztani: elvégeztem az EKE Bibliaiskolát, valamint az MBB képzéseinek vagyok rendszeres résztvevője.
Zárszóként az egyik kedvenc zsoltáromat szeretném megosztani az olvasókkal: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23-24)
Tóth Mária Viola vagyok, 1957 januárjában születtem Hencida kisközségben, földműves család gyermekeként, itt éltem meg boldog gyermekkoromat. Középiskolai tanulmányaimat a debreceni Vegyipari Szakközépiskolában végeztem, majd a BIOGAL Gyógyszergyárban kezdtem el dolgozni és - jogutódjából- a TEVA-ból mentem nyugdíjba.
Isten két gyermekkel ajándékozott meg.
A keresztség sákramentum át a hencidai templomban kaphattam, a magvetés a gyermekórákon indult, majd 13 évesen konfirmáltam. Az Úr mindig kegyes volt hozzám, nem engedte el a kezemet, hosszabb idő után a '90-es években elvezetett a csapókerti gyülekezetbe, ahol otthonra találtam, idővel bizalmat kaptam a presbiteri szolgálatra Isten kegyelméből, amit igyekszem hittel, felelősséggel - tőlem telhetően - végezni, helytállni, a jelenlegi pénztárosi szolgálatban is.
Meggyőződve arról, hogy életem az Úr kezében van, hittel fogadok a kezéből jót, rosszat: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12,9)
Vécseiné Dóka Melinda
Huszonegy éve tartozom a csapókerti gyülekezethez. Istennel való szorosabb kapcsolatom első gyermekünk születésével tehető egy időre. Ekkor fogadtam el azt a kegyelmi ajándékot, melyet minden ember számára kínál a mi Urunk.
Az életünk sok területén szükség van a folyamatos megújulásra. A mindennapjainkban folyamatosan változnak körülményeink, változnak felénk az emberi elvárások. A napi ritmusunkban testünk napról-napra regenerálódik, de ugyanúgy a lelkünknek is szüksége van a folyamatosan megújulásra. Az Istennel való kapcsolatban válik különösen világossá, kik voltunk Nélküle és mivé válhatunk általa. Ez a megtapasztalás közvetlenül kihat a mások iránti gondoskodásunk és szeretetünk képességére. Mindez igazán úgy lehetséges, ha nem csupán magunk csendességében éljük meg hitünket, hanem gyülekezeti közösségben is épülünk és igyekszünk tovább adni azt, amit mi már megtapasztalhattunk.
Életem vezérigéje: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.” (1Kor13,1-2)
A gyülekezetben jelenleg az alapítvány kuratóriumában és a Magvetés újság szerkesztőségében igyekszem szolgálni, és ha Isten is megengedi, szeretnénk a közeljövőben gyászfeldolgozó terápiával foglalkozni.
A legfőbb vágyam keresztyén emberként továbbra is az, hogy egyen-egyenként és gyülekezetként is tudjuk azt vallani: Célunk Jézusban az, hogy oly módon megragadjuk Isten kegyelmét, hogy a szeretet és öröm, amit megtapasztalunk, ragályos legyen, szétáradjon a körülöttünk levőkre, és vágyat ébresszen bennük, hogy csatlakozzanak a mi családunkhoz – Isten családjához.
„mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.” (ApCsel.6,4)